Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

 
28.36 KB
2008-02-11 08:56:43
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
889
4385
Rövid leírás | Teljes leírás (7.54 KB)

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



b./
(Magyarszerdahely Zala m. nagykanizsai j.)
A másik Szerdahely Nagykanizsától északnyugatra fekszik, s ma Magyarszerdahely, 1320-
ban említik, mint Szentmiklós – a mai Magyarszentmiklós – határos szomszédját /Anjoukori okmt.
I. 552., 1323: ZO. I. 164./. A Hahót-család birtoka volt. 1360-ban Hahóti Mihály fia János mester
ezt a birtokát is anyjának, feleségének s leányának adta, hogy míg élnek, használják; ugyanakkor a
hahóti monostornak egy kúriát adott itt /ZO. I. 602./, északi részen, a Berzence vize mellett.
Hahóti Jánosnak nem volt fia, csak leánya, Anna, akit Piacenzai János esztergomi érsek
unokatestvére jegyzett el, s 1377-ben a király Annát fiúsította atyja birtokaiban /ZO. II. 146., Hg.
Batthyány-cs. lt. Himfy. 268./. Természetesen az atyafiai ezt nem szívesen látták, úgy látszik, perre
is került a dolog, mert 1383-ban egyeznek ki a régi viszályok tárgyában Anna és Klára, Buzád fia
Miklós lánya s másfelől Hahóti Miklós fia Miklós, Lőrinc fia Miklós s Jakab fia György, az
unokatestvérei /Jászói konv. lt. HH. 1. 46./.
1412-ben Anna már özvegye Szerdahelyi Ráfael fia Miklós mesternek, amikor birtokait
Debrentei Miklós fia Benedek és Botkai István fia Apaj feleségeinek adta /V. 12. N.Muz. lt./. Ezek
bizonyára – lányai voltak! Így megértjük azután, hogy 1446-ban Debrenteiek és Szerdahelyi Apaj
fia István birtokában találjuk /VIII. 18. N.Muz. lt./.
A XV. század derekán feltűnnek itt a Kávásiak, de nem tudjuk, miféle jogon lettek itt
birtokosok?! 1463-ban ö. Kávási Györgyné itteni részét a leányának, Tejedi Imre győri és
szombathelyi várnagy feleségének engedte át gyermekei beleegyezésével, de ha nem lesznek
utódai, akkor az György fiaira száll; ha pedig lesznek gyermekei, akkor Márta része, a kilenced
rész, azoké lesz, a többi pedig György fiaié /Hazai okmt. V. 269./. Amikor 1466-ban Mátyás el
akarta adományozni, tiltakozott ez ellen Tejedi Imre és családja /Hg. Batthyány-lt. Rajkiana 51./.
A Debrenteiek az ő részüket 1464-ben elvesztették, mert Tamás püspök és Lőrinc váraikba
idegeneket fogadtak, stb., s azokat Mátyás Kanizsai László főlovászmesternek adományozta
/Teleki: i.m. XI. 96./. Úgy látszik azonban, hogy később kegyelmet kaptak vagy más úton szerezték
vissza birtokaikat, mert az ő kezükben találjuk, így már 1466-ban is, amikor a püspök panaszt
emelt, hogy míg ő Rómában járt, Darabos László, Kaczor György és Péter perbe fogták őket,
ítéletet nyertek s ennek alapján beiktattatták magukat ebbe a birtokba is; Mátyás azonban
visszaiktattatta őket /Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 526., Jeszenák-cs. lt./.
1464-ben azonban nemcsak a Debrenteiek és Himfiek, hanem Pápai György és Balázs is
elvesztették birtokaikat. Ebből az oklevélből ugyan nem tudjuk megállapítani, hogy melyek voltak
ezeknek a birtokaik, de más oklevelekből azt látjuk, hogy a Pápaiaknak is volt itt részük. Amikor
1470-ben György birtokainak 1/3-ába beiktatták Domokos fehérvári prépostot és Adriáni Bertalant,
ezek közt volt Szerdahely is. Ennek azonban ellenmondottak leányának gyerekei nevében az atyjuk,
Egervári Mihály /U.o. Himfy. 548./. Lehet azonban, hogy zálogos birtoka volt, mert 1471-ben
nyugtatta Pápai György Debrentei Tamást, Basit és Lászlót, hogy kiváltották tőle Debrente várukat
s számos birtokot, köztük Hahótot és Szerdahelyt /VII. 20. N.Muz. lt./.
A Kaczorokkal és Darabos Lászlóval később is volt bajuk.
...

Insert failed. Could not insert session data.